2008. október 1.
Az internet az utazó nagy barátja. Segítségével lehet kapcsolatot tartani az otthoniakkal, ellenőrizni a bankszámlákat, sőt, az igazán elszántak még blogot is frissítenek. Aki az utóbbira szánja magát, annak erősen ajánljuk, hogy vigyen magával laptopot is, ám most nem ennek a mikro-szubkultúrának az igényeivel fogunk foglalkozni. Hanem azzal, hogy az internet miként teheti gördülékenyebbé az egyszeri utazó mindennapjait. Mert internet a világon mindenhol van, a mi tapasztalaink legalábbis ezt igazolják. Vagy ha nem is mindenhol, két napon belül könnyű elérni egy internet-csatlakozással ellátott számítógépet, és ha az ember hosszú ideig utazik, két napig nyugodtan lehet várni. A tádzsikisztáni Murgabban például a helyi NGO-irodában van egy megdöbbentően gyors szatelit-internetes megoldás. A mianmari Nyaung U-ban a piacon van egy stand, amelyiknek a hátsó szobájában egyetlen, borzasztó lassú, de néha azért működő gép áll. Az indonéziai Sumbawa Besarban van egy kínaiak által működtetett internetkávézó, ahol ugyan a földön kell ülni ezeréves gépek előtt, de alkalmanként akár hosszú percekre is él a kapcsolat. Van egyébként egy jó tanácsunk, amely a világ valamennyi településére érvényes. Az internettel felszerelt boltok általában a helyi telkó-központ közelében vannak, a helyi telkó-központ nagy antennái pedig mindenhonnét látszanak.
2008. szeptember 1.
2008. június 21.
Japán nem drága. Illetve pontosítanánk. Nekünk Japán drága volt, mert az utóbbi tíz hónapban ahhoz szoktunk, hogy ott eszünk, ahol akarunk, ott iszunk, ahol akarunk, és úgy utazunk, ahogy akarunk. Ázsia többi részéhez képest Japán igenis drága, még a nevetségesen olcsó Vietnamhoz vagy Indonéziához képest költségesebb Fülöp-szigetekről érkezve is egyik meglepetésből a másikba estünk a földönkívülinek tűnő árakat látva. Erre az élményre azért számítottunk, sőt, meg voltunk győződve, hogy Japán még Európa nyugati feléhez képest is nagyon fog fájni a pénztárcánknak. Néhány nap után viszont már láttuk, hogy Japán nem csak Berlinnél és Barcelonánál tud olcsóbb lenni, hanem egy kis odafigyeléssel akár Budapestnél is. Mielőtt rátérnénk a számok csodálatos világára, térjünk ki arra, hogy mi az, ami „olcsó“, mi az, ami „drága“, és mi az, ami „megéri“. A világ lerohadt részei, például az a sok béndzsa ország Üzbegisztántól Indonéziáig, ahol eddig jártunk - olcsó. Azért a kevés pénzért cserébe az ember nem mindig kap minőséget, de a „megéri-e?“ kérdés egyszerűen nem merül fel ilyenkor sem, illetve akiben igen, az üsse fel a Google-t a „szarrágó“ kifejezésnél. A fejlett világ viszont, valamint annak közvetlen perifériája – drága. Vannak persze fokozatok, hiszen míg London és Barcelona borzalmasan drága, Berlin és Budapest csupán közepesen, Peking és Pozsony meg csak egy kicsit.
2008. április 7.
Akkor most, ahogy ígértük, válaszolunk az összes nekünk szegezett kérdésre. Mivel jó baromi sok érkezett, a kezelhetőség érdekében két darabban prezentáljuk az eredményt. A második adag néhány nap múlva jön. Ha jól számolunk, két olyan kérdésre adott válaszunk is itt van, amiket már egyszer régebben privátban elintéztünk, ezek utólagos felhasználásának lehetőségét nagyon köszönjük. Ha a válaszaink valakiben netán újabb kérdéseket szülnének, küldje csak el őket bátran, hátha lesz energiánk még azokra is. Haza fogtok jönni? Nem voltak olyan helyek, amik kellemesebbek lennének? Haza fogunk menni. De, voltak. Miért jöttök vissza? Mert utazni remek, de azért még mást is szeretnénk csinálni az életben. Akkor sem maradnánk örökre, ha végtelen pénzünk lenne. Mikor jöttök haza? Amikor elfogy a pénz. Miért nem dolgoztok kint vagy kintről egy kicsit, ha fogy a pénzetek? Már indulás előtt eldöntöttük, hogy amennyiben nem történik valami csoda, csak nyaralni fogunk, dolgozni pedig egy percet sem. Összedolgoztunk annyi pénzt, hogy el tudjunk belőle lenni sok ideig, több nekünk most nem kell. És ez a blog is elég melós, több gürcölésre nincs szükségünk. Milyen lesz hazajönni? Arról sem volt nagyon fogalmunk, hogy milyen lesz ilyen hosszú ideig utazni, és ezt sem igazán tudjuk. A tippünk az – aztán majd meglátjuk, hogy alakul -, hogy remek érzés lesz ilyen sok idő után hazatérni az Ázsiából nézve egzotikus Magyarországra, és találkozni a családdal meg egyéb ismerősökkel.
2007. július 20.
Ha egyszer sikerült összeszedni kellő mennyiségű pénzt az utazásra, még mindig ott van a kérdés, hogy is tud ennyi sok dollárt magával vinni az ember. Egyfelől nyilván sehogy, hiszen rizikós sok pénzt hurcolászni egy hátizsákban, a világ tele van rossz emberekkel, akik imádnak lopni. Ugyanakkor viszont a bankkártya sem megoldás, mert a világ jelentős részén nem lehet használni olyat. Ahova mi megyünk, ott sok helyen nagyon fejletlen a bankrendszer, mint például Közép-Ázsiában, vagy egész egyszerűen nem is létezik, mint Myanmarban, ahol a nemzetközi embargónak köszönhetően gyakorlatilag csak készpénzzel lehet boldogulni.Nekünk így valamilyen kombinált megoldás kellett. Először is egy devizaszámla, hiszen ha az utazás alatt úgyis mindent dollárban fogunk fizetni, akkor teljesen felesleges azzal vacakolni, hogy a rendelkezésünkre álló forintokat minden héten átszámolgassuk dollárra. Euroszámlának semmi értelme, a világon minél elmaradottabb helyre megy az ember, annál jobban ragaszkodnak a helyiek a dollárhoz. Természetesen az olyan, az Egyesült Államokkal nyíltan ellenséges országokban is, mint éppen Myanmar. Egy ilyen úton használt bankkártyának két dolgot kell tudnia. Egyrészt magasnak kell lennie az engedélyezett napi maximális költésnek, mert reális a valószínűsége annak, hogy mondjuk gyorsan két repülőjegy árát kelljen egyszerre kivenni egy ATM-ből, és ez simán a limit felett lesz. Másrészt pedig a bank a lehető legkevesebb jutalékot számítsa fel a külföldi ATM-használatért, ennél értelmesebb dolgokra azért szívesebben költi az ember a pénzét.