2008. október 6.
Azért ne, mert nagyon erős pszichikai elváltozásokat és hallucinációkat okozhat. Ha fertőzött vidékre készülünk, Magyarországon a Gyáli úton sajnos nem is nagyon ajánlanak mást, mint Lariamot, lévén hogy az alternatíva, az újabb és korszerűbb Malarone nagyon drága. Arra azonban senki nem készít fel, hogy milyen komoly pszichés mellékhatásai vannak. A Malarone-t ráadásul nem lehet olyan sok ideig szedni, mint amennyi ideig mi utaztunk, úgyhogy nekünk összesen két választásunk volt: Lariam vagy semmi. A Lariam használati utasítása csupán arra tér ki, hogy minden százezredik esetben észlelnek a páciensek panaszokat, és hogy semmi esetre sem ajánlják olyanoknak, akiket kezeltek depresszióval. A gond csak az, hogy az emberek többségét soha nem kezelik depresszióval, engem sem kezeltek soha, tehát gyorsan ki is zártam magam a veszélyeztetettek kategóriájából, a néha előforduló rosszkedvet vagy az általános nyomottság-érzetet többségünk pedig nem szokta komoly problémaként kezelni. Arra később, két hónap zavarodottság után jöttem csak rá, hogy a gyártó cég, a Roche "a minden százezredik esetben észlelnek a páciensek panaszokat"-kitételt valószínűleg a Lariammal teljesen egyértelműen összefüggésbe hozható öngyilkosságokra használja csak, minden egyéb esetben pedig nem ismeri el, hogy a mefloquine-t tartalmazó gyógyszer lenne a ludas.
2008. április 14.
Most az olvasók kérdéseire adott válaszaink második, és egyben utolsó része következik. A furcsa kérdések és a hülye válaszok ebbe a bejegyzésbe kerültek, a felhőtlen szórakozás így garantált. Hányféle sört ittatok? Nem számoltuk, de minden országban ittunk legalább egyféle helyit. Összesen húszféle biztosan volt, de főleg Kínában nehéz lépést tartani a kínálattal, mert szinte minden városban más márka van. Milyen érdekes alkoholos (tömény...) italt (helyit) próbáltatok? Igazából valami helyi pálinka érdekelne, amiről itt Magyarországon nincs tudomás eddig, hogy miből is csinálnak szeszt a világban. Sajnos semmilyen szaftos sztorink nincs ezügyben, Közép-Ázsia óta kényszeresen kerüljük a bennszülött alkoholizmust. Hány nyelv tudásával rendelkeztek? Jó sokkal, és a legtöbb teljesen használhatatlan errefelé. Angolul mindketten jól tudunk, és ez az egyetlen nyelv, amit használunk is naponta. Egyikünk anyanyelvi szinten tud spanyolul, ami itt semmire sem jó azon kívül, hogy meg lehet vele érteni a rendkívül fogalmatlan spanyol turisták elkeseredett sirámait. Egyikünk ért katalánul is, amire egyetlen egyszer volt nyolc hónap alatt szüksége, amikor egy teljesen őrült katalán turista Tádzsikisztánban egészen egyszerűen nem volt hajlandó spanyolul beszámolni a kalandjairól. Másikunk anyanyelvi szinten tud németül, ami szintén nem jó errefelé semmire. Ő jól tud hollandul is, amit soha nem vall be a holland turistáknak, és így például végig tudtuk követni, amit a Kei-szigeteken megismert holland leszbikus pár egymással konzultált kártyaparti közben. Ezenkívül ért horvátul, ami egy nagyon kicsit segített Közép-Ázsiában, de tényleg csak nagyon kicsit. Angolul mindenütt elég volt tudni, vagy mindenképp' kell még más nyelv alapos ismerete egy ilyen úthoz? Elég az angol, Közép-Ázsiában az orosz sokat segített volna, de túléltük nélküle, mint ahogy Kínát is a kínai nélkül.
2007. augusztus 10.
Igen, ahova megyünk, ott csúnyább betegségeket lehet összeszedni, mint Magyarországon. Ahol kosz vagy trópus van, esetleg mindkettő, ott bizony sok a kór. Ezzel kénytelenek leszünk együtt élni, és azt is elfogadjuk, hogy lesz pár nap, amikor egyáltalán nem leszünk jól. Még ha semmilyen kórokozó nincs a kajában, a szokatlan ételektől akkor is gyomorrontást fogunk kapni néhányszor. Szép lenne, ha nem, de inkább maradunk realisták, és méltósággal tartunk majd mindig magunknál néhány tekercs vécépapírt. Sőt, ha őszinték vagyunk, én így előre hajlandó lennék bevállalni valami kicsit komolyabb betegséget, ami akár antibiotikum-kúrát is igényel, ha cserébe megígéri a jóisten, hogy igazán nagy bajunk egyszer sem lesz. Közepesen fatalista hozzáállásunk azonban nem jelenti azt, hogy nem teszünk meg mindent a bajok elkerüléséért. Indulás előtt például beoltattuk magunkat és kötöttünk biztosítást is. A különböző egzotikus oltásokat Budapesten már kizárólag a Gyáli úton, az Országos Epidemiológiai Központban lehet beszerezni, ahol meglehetősen vegyes tapasztalatokat szereztünk a szolgáltatásokkal kapcsolatban. Az rendben van, hogy minden drága, már azért is pénzt kérnek, hogy egyáltalán szóba álljanak az emberrel, az egyes oltások pedig nagyjából 4 000-10 000 forint között mozognak. Senkinek nem kötelező Thaiföldön meg Kubában nyaralnia, aki meg ragaszkodik hozzá, az fizessen csak szépen. A szakértelmetlenséggel viszont már volt egy kis problémánk. Nekünk három oltásra volt szükségünk, miután meglepetésünkre kiderült, hogy Ázsiaban nincs is sárgaláz. Kaptunk kombinált Hepatitisz A és B vakcinát (illetve kettőt is, mert az ismétlő oltásért vissza kellett menni), tífusz ellenit, valamint a Dultavax nevűt, ami egyszerre véd a diftériától, a poliótól és egyben tetanusz is. Ezek beadása után pedig hosszas és meddő vitába kezdtem a magyar orvosi karhoz méltóan enervált és lekezelő nővel (a vékony, copfos az, tessék elkerülni) arról, hogy ahova mi megyünk, ott mi a helyzet a maláriával.